Az utóbbi hetek szencáziója - nem véletlenül - a Plútó mellett július 14-én elsuhant New Horizons szonda. A bolygó (illetve törpebolygó) kutatás nem tartozik a blog témakörébe, és én is inkább csak lelkes érdeklődőként követem a híreket. Azonban van olyan szelete a tudosításoknak, amire érdemben szeretnék reagálni, ez pedig a Földdel folytatott rádiókommunikáció.
Az indexen jelent meg egy kifejezetten jól megírt, olvasmányos összefoglaló arról, hogyan továbbítja a New Horizons a mérési eredményeket a Földre. Amúgy ha az ember a második linkre kattint, akkor kiderül, hogy a szöveg Emily Lakdawalla január harmincadikán megjelent blogbejegyzésének magyarítása. (Nem értek az újságírói etikához, de talán a cikk végén dőlt betűvel esetleg érdemes lett volna ezt megemlíteni.) A linkre egyébként azért kattintottam, mert sajnos már a harmadik bekezdésben szép méretes hibába futottam. Az eredeti cikk természetesen nem volt hibás, a fordítás, illetve inkább az értelmezés nem volt sikeres.
Az ominózus mondat szerint a szonda gyenge rádiójelét csak 70 méter átmérőjű rádióteleszkópok észlelhetik, és ilyenből csak három van a Földön. Az eredeti szövegben természetesen jól szerepel, hogy a Deep Space Network antennái között a legnagyobb átmérőjűek 70 méteresek és ebből tényleg csak három van. A DSN elsődleges feladata az űrmissziók rádiókommunikációjának biztosítása. De például anno a HALCA műhold követőállomásai is DSN antennák voltak, tehát ilyen áttételes módon rádiócsillagászati megfigyelésekben is résztvettek. A DSN 50 éves születésnapja alkalmából az urvilag.hu-n jelent meg egy érdekes összefoglaló a hálózat működéséről, feljődéséről.
Azonban vannak természetesen egyéb más rádióantennák is a Földön, amelyek nem űrkutatási és komminkációs célokat szolgálnak, hanem elsősorban csillagászati megfigyeléseket végeznek. Talán nem kis mértékben Carl Sagannak (illetve Kapcsolat című sci-fije sikeres hollywoodi feldolgozásának) köszönhetően a csillagászat iránt kicsit érdeklődő nagyközönség számára talán elég ismertté vált a világ legnagyobb, nem mozgatható rádióantennája, az areciboi, amely 305 méter átmérőjű. Egy természetes kráterben helyezkedik el.
 |
| A puerto ricoi Arecibo antenna (National Science Foundations) |
A legnagyobb mozgatható antennák a green banki és az effelsbergi 100 méteres tányérok az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban találhatóak. (A green banki egy kicsit nagyobb.) A németországi az európai VLBI hálózat (EVN) legérzékenyebb tagja.
 |
| A Robert C. Byrd Green Bank rádióteleszkóp (NRAO) |
Jodrell Bankben (Nagy-Britanniában) működik a 74 méteres Lovell teleszkóp, amely szintén résztvesz EVN mérésekben és a eMERLIN hálózatnak is tagja (ahogy már egy korábbi bejegyzésemben bemutattam itt a blogon).
 |
| Lovell teleszkóp (Telegraph) |
Szintén a fentebb említett bejegyzésben írtam a Kínában épülő rekord-döntő antennáról, a Five-hundred-meter Aperture Spherical Telescope-ról (FAST). Ez nevéhez hűen 500 méter átmérőjű lesz, lepipálva Arecibot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése