2016. március 22., kedd

Képregény (és videó) szupermasszív fekete lyukak étkezési szokásairól

Még doktorandusz koromban szoktam rá, hogy nézegessem a phdcomics weboldalát - sokszor nagyon jó meglátásai vannak a szerző(k)nek erről az élethelyzetről :) A gravitációs hullámok detektálása kapcsán is ajánlottam az ott megjelentetett magyarázó, ismeretterjesztő videót. Mivel oszlopos magyar tagok is vannak a kollaborációban, a videó magyar feliratos változata is elkészült.

A blog témájába jobban illeszkedő legfrissebb filmecske azonban csak angolul tekinthető meg. Ez pedig Boulderben (egyáltalán nem a témához kapcsolódó megjegyzés: ez a város szerepel Stephen King Végítélet című könyvében) a coloradoi egyetemen dolgozó Julia Comerford és csapata által jegyzett Supermassive Black Holes című videó. Fő kutatási területük galaxis összeolvadás jeleit mutató objektumokban a kettős (kpc-es szeparációjú) szupernagy tömegű fekete lyukak (SMBH) vizsgálata. Ezen kettős fekete lyukak vizsgálata azért is fontos terület, mert jelenlegi tudásunk szerint nem teljesen világos, pontosan hogyan is híztak fel a jelenleg szinte minden nagyobb galaxis középpontjában megfigyelhető SMBH-k. Ezt a problémát természetesen a videó és a képregény sokkal viccesebben, egy büfögő fekete lyukkal illusztrálja :)

Az SMBH-k tanulmányozása akkor a legkönnyebb, ha az aktív galaxismagokat vizsgáljuk; ahogy a videó is kiemeli a legsötétebb objektumok (mert a fekete lyukból a fény sem tud megszokni) sokszor a legfényesebbek is, hiszen az AGN-k körül elhelyezkedő anyagbefogási korong bőven túlragyog(hat)ja anyagalaxisát is.

Hiába foglalkozom fekete lyukakkal, nekem is érdekesen hangzott (nem szoktam ilyesmibe igazán belegondolni), hogy egy átlagos 75 kilós embert egy kvark méretére, míg a Napot közel 6 és fél kilométer átmérőjűre kellene összenyomni, hogy fekete lyukká váljanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése