Az MNRAS (Monthly Notices of the Royal Astronomical Society) idei első számában jelent meg egy
cikk egy feltételezhetően kettős aktív galaxismagot tartalmazó forrásról (szerzők: Woo és munkatársai). A vizsgált forrás egy kettes típusú kvazár, tehát a portórusz síkjához közeli szögben látunk rá, a központi rész árnyékolt. Mivel a forrás relatíve közeli - vöröseltolódása csak 0.35 - lehetőség nyílt térben felbontott spektrumot felvenni a galaxisról az ESO Very Large Telescope-jának
VIMOS (Visible MultiObject Spectrograph) műszerével, ami a látható fény tartományában (360 és 1000 nanométeres hullámhosszakon) képes egyszerre akár 1000 galaxis spektrumát is felvenni. Az alábbi kép alapján látható, hogy nem egy egyszerű műszer:
 |
| Credit: ESO |
Ebben a színképben a kétszeresen ionizált oxigén és a hidrogén béta vonala is dupla csúcsot mutatott. A két csúcs fényességének aránya a galaxisban helyről-helyre változott. A szerzők azt találták, hogy a két pont ahol az ionizált oxigén vonalak a legnagyobb fluxussal rendelkeznek 0.17 ± 0.06 ívmásodpercre van egymástól, 13.9 ± 1.8 fok irányban (ez a szög északról kelet felé haladva értendő, tehát ez az érték nagyjából az észak-déli irányt jelent).
A színkép mellett a Hubble Space Telescope-pal (
HST) is sikerült képeket készíteni a galaxisról. (Amelyeket egyébként már 2006-ban
publikáltak, de a jelen cikk szerzői vizsgálták meg azokat a kettősség szempontjából.) Ezen a nagyjából észak-dél irányban (pozíciószög 12.9 ± 4.0 fok) két különálló fényes komponenst lehetett detektálni a galaxisban 0.2 (± 0.1) ívmásodpercre egymástól. Az egyezés a spektrumból kapott adatokkal azt támasztja alá, hogy az ionizált oxigén vonalak a HST képen látszó két komponenshez tartoznak.
 |
| Woo et al., 2014 MNRAS 437, 32 |
A duplacsúcsú színképvonal egyik magyarázata, hogy két, összeolvadó aktív galaxismag két különálló NLR-jeit látjuk. A vonal vörös (távolodó) és kék (közeledő) oldala között 200 km/s nagyságú sebesség különbség van, ez a szerzők szerint az a nagyságrend, amit két összeolvadó AGN-től várunk. A felfedezett forrás esetében ezek szeparációja 1 kpc-nél kisebb, ilyen szoros kettőst nem sokat ismerünk.
Nagyon jó lenne, ha a forrást egyéb hullámhossztartományban is fel lehetne bontani. Sajnos azonban a jelenleg röntgen tartományban legjobb térbeli felbontást szolgáltató Chandra műhold, sem tudja felbontani ezt a kettőst. Rádió interferométeres mérésekkel erre elvileg lehetőség lenne, de a forrás nagyon halvány, 1.6 GHz-en nincs háromnegyed mJy sem. Így tehát ez a kettős AGN továbbra is csak jelölt marad.
