Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben írtam október elején Cagliariban az EVN Szimpóziumon vettem részt. A program nagyon sűrű volt. Eredetileg én is egy előadással és egy poszterrel szándékoztam részt venni, de sajnos nem fértem be a programba, így két poszterrel érkeztem.
Kollégám, Frey Sándor, akivel együtt képviseltük a magyarországi rádiócsillagászokat (íly módon közel teljes létszámban), előadására (Four hot DOGs eaten up with the EVN) szerencsére sor került. Ez is mutatja, hogy milyen hasznos az érdeklődést felkeltő előadáscímet választani :) A címben említett hot DOG (hot dust-obscured galaxies) a forró por árnyékolta galaxisok alosztályát takarja. Ezeket a forrásokat a WISE műhold (pár szóval már bemutattam a műholdat itt) égboltfelmérése során azonosították: olyan galaxisok, amelyek fényesek a két hosszabb WISE hullámhosszon (12 és 22 mikronon), de nagyon halványak, vagy akár nem is detektálhatóak a két másik (3,4 és 4,6 mikronos) sávban. Jelenleg azt gondoljuk, hogy ezek az objektumok valamilyen átmeneti fázisban vannak a csillagontó és AGN állapot között (a központi mag aktivitása a csillagkeletkezés ellen hat egy galaxisban, mivel kisöpöri a csillagok alapanyagául szolgáló csillagközi anyagot, felhőket). Mivel néhányuk mutat valamennyi rádiósugárzást, ezért VLBI technikát használva kideríthető, hogy ez inkább a csillagkeletkezésből (szupernóvarobbanások maradékából), vagy a központi fekete lyuk aktivitásából származik-e.
Az egyre érzékenyebb hálózattal egyre halványabb rádióforrásokat tudunk megfigyelni. Több előadás is foglalkozott gyengén rádiósugárzó, korábban a radio-quiet (rádió-halk) kategóriába besorolt AGN-ekkel. Francesca Panessa röntgen méréseket is felhasználva azt vizsgálta, hogy ezekben a gyenge rádióforrásokban a rádiósugárzás vajon ugyanolyan eredetű-e mint az igazi, erős jettel rendelkező rádió hangos AGN-ek esetében. A röntgensugárzás az akkrécióból (az akkréciós korong felett elhelyezkedő úgynevezett röntgen koronából) és számos forrásnál a jetből származik. Korábban a kisebb (naptömegnyi méretű), galaktikus fekete lyukaknál sikerült egy egységes modellben összefoglalni, hogyan jelentezik az akkréció változása a röntgen és rádió tartományban mért fényességváltozásokban. A kis tömegű fekete lyukak esetében meg lehet különböztetni két fázist, egyikben a jetből, a másikban a korongból származó sugárzás dominál. A két fázis az akkréciós rátától függően változik. Ezt a leírást azóta is próbálják kiterjeszteni a szupernagytömegű fekete lyukakra, tehát az AGN-ekre is. Egyelőre az is kérdéses, hogy a röntgen és rádió luminozitás között fennálló korreláció megfigyelhető-e az ilyen rádió-halk AGN-ek esetében. Bizonyos minták vizsgálatakor - például amikor optikai sugárzásuk, vagy kemény (ez a nagyobb energián általában 10 keV fölött mért) röntgen sugárzásuk alapján besorolt forrásokat vizsgáltak - úgy tűnik van ilyen kapcsolat. Viszont ezekben az esetekben a nagyskálás (VLA-vel mért) rádiósugárzást vetették össze a röntgen luminozitással, viszont amikor a kompakt jetre jellemző rádiósugárzást kerestek VLBI skálákon, akkor derült ki, hogy csak a források 67% illetve egy másik mintában csak 57%-ánál mérhető a kompakt mag rádiósugárzása. Az is kiderült, hogy a röntgen sugárzás nem a jetből származó rádiósugárzással, hanem a nagyskálás rádió struktúra fényességével áll kapcsolatban. Egyelőre tehát úgy tűnik, nem lehet ilyen egyszerű módon a szupermasszív fekete lyukakra alkalmazni a galaktikus kistestvéreikre felállított modellt.
Franco Mantovani egy másik érdekes rádió sugárzó AGN populációról beszélt. Ezek nyilvánvalóan jettel rendelkező források, amelyeket nemcsak rádió-, hanem gammatartományban is detektáltak (például a Fermi gamma műholddal). Ezek a források nagy része olyan aktív galaxismag, amelyekre szinte pontosan a jet irányából látunk rá (nagyon kis szöget zár be a látóiránnyal a jet). Ezek a blazároknak nevezett objektumok helyet kapnak több rádió monitorozási programban, például a MOJAVE (Monitoring Of Jets in Active galactic nuclei with VLBA Experiments) felmérésben, ahol jetek szerkezetének változását térképezik fel az amerikai VLBI hálózat a Very Long Baseline Array segítségével (lásd ezt a korábbi bejegyzésemet) nagyon jó felbontásban, több tíz éven keresztül, pár havonta végzett mérésekkel. Azonban ezek a monitorozó programok csak egy bizonyos rádiófényesség érték felett vesznek fel a mintájukba forrásokat. Az előadásban egy az EVN-nel végzett mérés-sorozat került bemutatásra, ahol a más programokban nem bekerült (nem elég fényes) forrásokat vizsgálják meg nagy felbontással.
A MOJAVE program legfrissebb eredményeiről Talvikki Hovatta tartott nagyon érdekes beszámolót. (Most láttam először élőben Hovattát, akinek már több cikkét is olvastam és döbbentem láttam, hogy fiatal hölgyről van szó, a neve alapján és eddig azt hittem, hogy férfi :) ).
A Fermi űrteleszkóp nagyon sikeres projekt, több előadás is foglalkozott a rádió- és gamma-tartományban sugárzó AGN-ekkel. A két hullámhossztartomány kapcsolatával: a rádiósugárzás szinkrotron folyamatból (ilyenkor relativiszikus sebességű töltött részecskék, például elektronok haladnak spirális pályán homogén mágneses térben), a nagyenergiás sugárzás pedig az inverz-Compton effektusból származik (amikor nagyenergiás elektron egy alacsony energiás fotonnak ütközve annak energiát ad át).
A rádióinterferométerünk felbontást növelhetjük egyrészt hosszabb bázisvonalak használatával, erre példa a RadioAstron műholddal kiegészített VLBI hálózat, másrészt rövidebb hullámhosszak használatával. (Ez utóbbi esetben, viszont figyelembe kell venni, hogy nem ugyanazt a sugárzó térrészt figyeljük meg az adott objektumban, mint alacsonyabb frekvencián.) A jobb felbontással egyre részletesebben figyelhetők meg az rádiósugárzó AGN-ek jetjei, és egyre többet tudhatunk meg a jet keletkezéséről is. Hat előadás foglalkozott a 2011 óta földkörüli pályán keringő RadioAstron méréseivel: Yuri Kovalev, Tuomas Savolainen, Jose L. Gomez, Gabriele Giovannini és Kirrill Sokolovsky az AGN kutatásokról beszélt, míg Andrey Adrianov és Alexey Rudnitskiy pulzárokkal kapcsolatos felfedezéseket mutatta be.
A rövid hullámhosszakon végzett méréseket Thomas Krichbaum vezette be (nem meglepő módon hiszen ő koordinálja a 3 mm-es hullámhosszon most már rutinszerűen működő Global mm VLBI Array munkáját). Előadásában viszont már a közeli jövőről, az 1.3 mm-en megvalósuló globális hálózatról (is) beszélt, ebben jelenleg már Plateau de Bure (Franciaország), Pico Veleta (Spanyolország), CARMA (Combined Array for Research in Millimeter Wave Astronomy, USA, Kalifornia), SMTO (Submillimeter Telescope Observatory, USA, Arizona), JCMT (James Clerk Maxwell Telescope, Hawaii, USA), SMA (Submillimeter Array, Hawaii, USA), APEX (Atacama Pathfinder Experiment, Chile) vesz részt és a jövőben tervezik az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, Chile) és LMT (Large Millimeter Telescope, Mexikó) bekapcsolását is a hálózatba. A hálózat két legfontosabb célpontja a Tejútrendszer közepén található fekete lyuk és a legközelebbi aktív galaxismag, az M87 központja. Ezeknél a közeli forrásoknál lesz lehetőség arra, hogy a (Tejútrendszer esetében) a fekete lyuk árnyékot (ez a blogban is bemutatott Event Horizon Telescope projekt), illetve (az M87-nél) a jet indulási területet figyeljék meg. Bia Boccardi és Jeffrey A. Hodgson a jelenleg működő mm-es VLBI hálózattal készült méréseket mutatott be.
Emellett hallhattunk számos asztrometriai témájú, vagy mézerekkel, nagytömegű csillagkeletkezéssel foglalkozó előadásokat is, valamint egy szekcióban a tervezett, vagy már a megvalósítási fázisban lévő technológiai újításokról volt szó. Nagy számban képviseltette magát a koreai és japán VLBI csoport. Több előadás mutatta be a KVN-nel (Korean VLBI Network, Koreai VLBI Hálózat) és a japán VERA-val (VLBI Exploration of Radio Astrometry) végzett méréseket. Idén (igaz egyelőre még csak távol-keleti, japán, kínai, vagy koreai kutatók számára) második éve lehet pályázni a KVN+VERA közös VLBI hálózatra (KaVa), ezt a jövőben nyílt (mindenki számára pályázható) műszerré szeretnék alakítani valamint tervezik a hálózatot kiterjeszteni a kínai antennákra is.
Összességében egy különösen sűrű, rengeteg érdekes előadást (és posztert is!) felvonultató, nagyon hasznos és jó hangulatú konferencia volt a 2014-es EVN szimpózium. A fenti beszámoló némiképp részrehajló, mivel főleg az engem leginkább érdeklő AGN-es témákra fókuszáltam, így nem nagyon jutott hely a számos egyéb területet felölelő előadások részletes bemutatására. Viszont szinte az összes prezentáció elérhető már a konferencia weboldalán. A szimpozíumhoz pedig (elektronikus formában megjelenő) konferenciakiadvány is készül.
