Sanghaji képek

Januárban két hetet töltöttünk kollégámmal Shanghajban. A Shanghaji Csillagászati Intézetbe jártunk be dolgozni (Shanghai Astronomical Observatory, SHAO), ami egy 19 emeletes toronyház a volt francia koncessziós területen (értelemszerűen a megfigyelni innen csak a szomszédos toronyházakat lehet).

Ezt a képet mondjuk pont a nem igazán toronyházas irányba készítettem a tizedik emeleti irodánk ablakából. De készült azért olyan kép is:

Itt a kék-sárga épület egy szálloda, első alkalommal ott laktam. Most sem volt a szállásunk sokkal messzebb, kellemes séta-távolságra. Így nem kellett ingáznunk, mint a helyieknek; a metrózás a reggeli csúcsforgalomban eléggé megterhelő.

Az irodán vendéglátónkkal és egy doktoranduszával osztoztunk és szerencsénkre épp pár napja érkeztek új bútorok, illetve ottlétünk alatt futottak be az új székek. Szóval nem volt okunk panaszra. Sikerült hasznosan tölteni az időt, két témában is már cikk-előkészítésig jutottunk.

Utolsó nap, bucsúebéd is volt, egy ujgur étteremben:

Nagyon finom volt, de szerencsére hétköznap az üzemi konyhán fogyasztott ebéd sokkal több zöldséget tartalmazott és egészségesebb volt.

BÚÉK!

A 2014-es évvel véget ért a TÁMOP-os Magyary posztdoktori ösztöndíjam, amelynek keretében ezt a blogot vezettem. De mégsem szeretném abbahagyni a blogot, hiszen még az is előfordulhat az ember életében, hogy nyer valami újabb pályázaton és ott is jó néven veszik ha ilyesmivel (is) foglalkozik :) Emellett persze egyéb nagyon hasznos hozadékai is vannak. Például amikor az év végén záróbeszámolót kell írni, ha rendesen vezet blogot (vezetett volna, khmm), akkor könnyebb visszaemlékezni, visszakövetni, hogy pontosan mikor, merre, miért járt, milyen konferencián vett részt, milyen kutatását mutatta be, stb. De persze az sem elhanyagolható előny, hogy az ember pár érdekes új felfedezést alaposabban körbejár hiszen csak úgy tud róla kerek egész bejegyzést írni :)

Mi várható a következő évben? Persze az ember ilyenkor tele van tervekkel, de már az is árulkodó lehet, hogy január közepén születik meg a BÚÉK-os poszt. Mindenesetre próbálok sűrűbben jelentkezni. Ami most persze egyből nem fog sikerülni, mert két hétre Kínába utazom, ahol a Nagy Tűzfal miatt nem valószínű, hogy el fogok tudni majd érni bármilyen google-s szolgáltatást. Remélhetőleg a hazatérés után hamarosan egy (szakmai) élménybeszámolót sikerül majd kiraknom. Sanghajban az ottani csillagászati intézetet (Shanghai Astronomical Observatory, SHAO) látogatjuk meg kollégámmal. A kiutazás része egy több éve futó nagyon eredményes kínai-magyar kollaborációnak. Én már harmadszor látogatok el ide. Az egyik terv az, hogy egy a kínai kollégánk által kezdeményezett, már az amerikai VLBI hálózattal (a VLBA-val) leészlelt adatokat publikáció képes állapotba hozzuk. Ha az ember külföldön van és végre személyesen találkozik azzal akivel az év előző pár hónapjában csak emailen tudta tartani a kapcsolatot, akkor a lehető legjobban próbálja kihasználni az időt és végre csak arra a bizonyos projektre fókuszálni. A vendéglátó meg hivatkozhat arra, amikor mindenféle egyéb dolgokkal akarják terhelni, hogy neki most muszáj a külföldi kollégákkal foglalkoznia :)

Március elején Budapesten fog ülésezni az EVN Program Committee, ahol eldöntik, hogy a beadott távcsőidő-kérelmek közül, melyiket fogják leészlelni. Ez egy egész napos ülés, hossza attól függ, hogy mennyire sok kérelem érkezett be és mennyire egyezik, különbözik a bírálók véleménye. Nekem mint lehetséges kérelem írónak sokkal fontosabb, hogy február elsejéig kell beadni pályázatokat. Szóval ezzel is lehet majd Sanghajban foglalkozni.

Tavaszra már kinéztünk pár érdekes konferenciát és tavalyi évhez hasonlóan, idén is el kellene menni Hollandiába, EVN adatokat feldolgozni. A Bolyai ösztöndíj pályázatot is tavasszal szokták kiírni. Ha minden igaz megint lesznek e-MERLIN mérések is, amik feldolgozásához Manchesterbe kell majd utazni. Természetesen biztos lesz jó sok, érdekes új felfedezés az aktív galaxismagokról is.

De mielőtt elindulnék, le kell adni a Magyary ösztöndíj záróbeszámolóját (szerencsére már kész), az év végi munkahelyi beszámolómat és az októberi szardíniai EVN konferencia kiadványába beküldeni egy cikket, az egyik ott bemutatott poszterről.

Rejtélyes kvazár rendeződés

Az alábbi bejegyzésért köszönet Kun Emma doktoranduszhallgatónak, aki felhívta a figyelmemet erre az érdekes cikkre.

Hutsemékers és munkatársai a European Southern Observatory (ESO) Chilében található Very Large Telescope (VLT) FORS2 (FOcal Reducer and low dispersion Spectrograph) műszerével tanulmányoztak 93, nagyobb (milliárd fényévet átívelő) csoportosulásokban elhelyezkedő kvazárt. Ezek a források nagyjából 1,3 vöröseltolódásnál vannak. Azt tapasztalták, hogy egymástól hatalmas távolságban lévő kvazárok tengelye egymáshoz rendeződik - holott képtelenség hogy ilyen távolból tudjanak egymásról az objektumok, befolyásolják egymást. További vizsgálatokkal azt találták, hogy a vizsgált kvazárok tengelye az Univerzum (akkori) nagyskálás szerkezetét követi: nagyrészt a környezetükben található szálas, üreges szerkezettel jellemezhető nagyskálás szerkezettel párhuzamos. Az ESO sajtóanyagban az alábbi illusztrációval szemléltetik ezt a jelenséget:

A kép nem mérési eredményt mutat, hanem grafikus megjelenítés. ESO/M. Kornmesser

Annak a valószínűsége, hogy mindez csak a véletlen műve lenne, 1%.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a kvazárok forgástengelyét a polarizáció iránya alapján határozták meg. Alapvetően olyan forrásokat választottak ki, amelyek a galaxisunk tengelyétől messze helyezkednek el, hogy minimalizálják a csillagközi anyag hatását a megfigyelt polarizációra. Így is, a vizsgált 93 forrásból csak 19-nél mértek szignifikáns polarizációt.

Korábban közelebbi, jóval alacsonyabb vöröseltolódásnál (0,6) elhelyezkedő galaxisoknál tapasztaltak hasonló rendezettséget. A kvazárok esetében azok tengelye viszont nem szükségszerűen esik egybe az anyagalaxisok tengelyével.

Egyelőre a rejtélyre nincs magyarázat, könnyen lehet, hogy eddig használt kozmológiai modellek komoly kiegészítésre szorulnak.

Beszámoló a 2014-es EVN Szimpóziumról

Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben írtam október elején Cagliariban az EVN Szimpóziumon vettem részt. A program nagyon sűrű volt. Eredetileg én is egy előadással és egy poszterrel szándékoztam részt venni, de sajnos nem fértem be a programba, így két poszterrel érkeztem. 

Kollégám, Frey Sándor, akivel együtt képviseltük a magyarországi rádiócsillagászokat (íly módon közel teljes létszámban), előadására (Four hot DOGs eaten up with the EVN) szerencsére sor került. Ez is mutatja, hogy milyen hasznos az érdeklődést felkeltő előadáscímet választani :) A címben említett hot DOG (hot dust-obscured galaxies) a forró por árnyékolta galaxisok alosztályát takarja. Ezeket a forrásokat a WISE műhold (pár szóval már bemutattam a műholdat itt) égboltfelmérése során azonosították: olyan galaxisok, amelyek fényesek a két hosszabb WISE hullámhosszon (12 és 22 mikronon), de nagyon halványak, vagy akár nem is detektálhatóak a két másik (3,4 és 4,6 mikronos) sávban. Jelenleg azt gondoljuk, hogy ezek az objektumok valamilyen átmeneti fázisban vannak a csillagontó és AGN állapot között (a központi mag aktivitása a csillagkeletkezés ellen hat egy galaxisban, mivel kisöpöri a csillagok alapanyagául szolgáló csillagközi anyagot, felhőket). Mivel néhányuk mutat valamennyi rádiósugárzást, ezért VLBI technikát használva kideríthető, hogy ez inkább a csillagkeletkezésből (szupernóvarobbanások maradékából), vagy a központi fekete lyuk aktivitásából származik-e.

Az egyre érzékenyebb hálózattal egyre halványabb rádióforrásokat tudunk megfigyelni. Több előadás is foglalkozott gyengén rádiósugárzó, korábban a radio-quiet (rádió-halk) kategóriába besorolt AGN-ekkel. Francesca Panessa röntgen méréseket is felhasználva azt vizsgálta, hogy ezekben a gyenge rádióforrásokban a rádiósugárzás vajon ugyanolyan eredetű-e mint az igazi, erős jettel rendelkező rádió hangos AGN-ek esetében. A röntgensugárzás az akkrécióból (az akkréciós korong felett elhelyezkedő úgynevezett röntgen koronából) és számos forrásnál a jetből származik. Korábban a kisebb (naptömegnyi méretű), galaktikus fekete lyukaknál sikerült egy egységes modellben összefoglalni, hogyan jelentezik az akkréció változása a röntgen és rádió tartományban mért fényességváltozásokban. A kis tömegű fekete lyukak esetében meg lehet különböztetni két fázist, egyikben a jetből, a másikban a korongból származó sugárzás dominál. A két fázis az akkréciós rátától függően változik. Ezt a leírást azóta is próbálják kiterjeszteni a szupernagytömegű fekete lyukakra, tehát az AGN-ekre is. Egyelőre az is kérdéses, hogy a röntgen és rádió luminozitás között fennálló korreláció megfigyelhető-e az ilyen rádió-halk AGN-ek esetében. Bizonyos minták vizsgálatakor - például amikor optikai sugárzásuk, vagy kemény (ez a nagyobb energián általában 10 keV fölött mért) röntgen sugárzásuk alapján besorolt forrásokat vizsgáltak - úgy tűnik van ilyen kapcsolat. Viszont ezekben az esetekben a nagyskálás (VLA-vel mért) rádiósugárzást vetették össze a röntgen luminozitással, viszont amikor a kompakt jetre jellemző rádiósugárzást kerestek VLBI skálákon, akkor derült ki, hogy csak a források 67% illetve egy másik mintában csak 57%-ánál mérhető a kompakt mag rádiósugárzása. Az is kiderült, hogy a röntgen sugárzás nem a jetből származó rádiósugárzással, hanem a nagyskálás rádió struktúra fényességével áll kapcsolatban. Egyelőre tehát úgy tűnik, nem lehet ilyen egyszerű módon a szupermasszív fekete lyukakra alkalmazni a galaktikus kistestvéreikre felállított modellt.

Franco Mantovani egy másik érdekes rádió sugárzó AGN populációról beszélt. Ezek nyilvánvalóan jettel rendelkező források, amelyeket nemcsak rádió-, hanem gammatartományban is detektáltak (például a Fermi gamma műholddal). Ezek a források nagy része olyan aktív galaxismag, amelyekre szinte pontosan a jet irányából látunk rá (nagyon kis szöget zár be a látóiránnyal a jet). Ezek a blazároknak nevezett objektumok helyet kapnak több rádió monitorozási programban, például a MOJAVE (Monitoring Of Jets in Active galactic nuclei with VLBA Experiments) felmérésben, ahol jetek szerkezetének változását térképezik fel az amerikai VLBI hálózat a Very Long Baseline Array segítségével (lásd ezt a korábbi bejegyzésemet) nagyon jó felbontásban, több tíz éven keresztül, pár havonta végzett mérésekkel. Azonban ezek a monitorozó programok csak egy bizonyos rádiófényesség érték felett vesznek fel a mintájukba forrásokat. Az előadásban egy az EVN-nel végzett mérés-sorozat került bemutatásra, ahol a más programokban nem bekerült (nem elég fényes) forrásokat vizsgálják meg nagy felbontással.

A MOJAVE program legfrissebb eredményeiről Talvikki Hovatta tartott nagyon érdekes beszámolót. (Most láttam először élőben Hovattát, akinek már több cikkét is olvastam és döbbentem láttam, hogy fiatal hölgyről van szó, a neve alapján és eddig azt hittem, hogy férfi :) ).

A Fermi űrteleszkóp nagyon sikeres projekt, több előadás is foglalkozott a rádió- és gamma-tartományban sugárzó AGN-ekkel. A két hullámhossztartomány kapcsolatával: a rádiósugárzás szinkrotron folyamatból (ilyenkor relativiszikus sebességű töltött részecskék, például elektronok haladnak spirális pályán homogén mágneses térben), a nagyenergiás sugárzás pedig az inverz-Compton effektusból származik (amikor nagyenergiás elektron egy alacsony energiás fotonnak ütközve annak energiát ad át).

A rádióinterferométerünk felbontást növelhetjük egyrészt hosszabb bázisvonalak használatával, erre példa a RadioAstron műholddal kiegészített VLBI hálózat, másrészt rövidebb hullámhosszak használatával. (Ez utóbbi esetben, viszont figyelembe kell venni, hogy nem ugyanazt a sugárzó térrészt figyeljük meg az adott objektumban, mint alacsonyabb frekvencián.) A jobb felbontással egyre részletesebben figyelhetők meg az rádiósugárzó AGN-ek jetjei, és egyre többet tudhatunk meg a jet keletkezéséről is. Hat előadás foglalkozott a 2011 óta földkörüli pályán keringő RadioAstron méréseivel: Yuri Kovalev, Tuomas Savolainen, Jose L. Gomez, Gabriele Giovannini és Kirrill Sokolovsky az AGN kutatásokról beszélt, míg Andrey Adrianov és Alexey Rudnitskiy pulzárokkal kapcsolatos felfedezéseket mutatta be.

A rövid hullámhosszakon végzett méréseket Thomas Krichbaum vezette be (nem meglepő módon hiszen ő koordinálja a 3 mm-es hullámhosszon most már rutinszerűen működő Global mm VLBI Array munkáját). Előadásában viszont már a közeli jövőről, az 1.3 mm-en megvalósuló globális hálózatról (is) beszélt, ebben jelenleg már Plateau de Bure (Franciaország), Pico Veleta (Spanyolország), CARMA (Combined Array for Research in Millimeter Wave Astronomy, USA, Kalifornia), SMTO (Submillimeter Telescope Observatory, USA, Arizona), JCMT (James Clerk Maxwell Telescope, Hawaii, USA), SMA (Submillimeter Array, Hawaii, USA), APEX (Atacama Pathfinder Experiment, Chile) vesz részt és a jövőben tervezik az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, Chile) és LMT (Large Millimeter Telescope, Mexikó) bekapcsolását is a hálózatba. A hálózat két legfontosabb célpontja a Tejútrendszer közepén található fekete lyuk és a legközelebbi aktív galaxismag, az M87 központja. Ezeknél a közeli forrásoknál lesz lehetőség arra, hogy a (Tejútrendszer esetében) a fekete lyuk árnyékot (ez a blogban is bemutatott Event Horizon Telescope projekt), illetve (az M87-nél) a jet indulási területet figyeljék meg. Bia Boccardi és Jeffrey A. Hodgson a jelenleg működő mm-es VLBI hálózattal készült méréseket mutatott be.

Emellett hallhattunk számos asztrometriai témájú, vagy mézerekkel, nagytömegű csillagkeletkezéssel foglalkozó előadásokat is, valamint egy szekcióban a tervezett, vagy már a megvalósítási fázisban lévő technológiai újításokról volt szó. Nagy számban képviseltette magát a koreai és japán VLBI csoport. Több előadás mutatta be a KVN-nel (Korean VLBI Network, Koreai VLBI Hálózat) és a japán VERA-val (VLBI Exploration of Radio Astrometry) végzett méréseket. Idén (igaz egyelőre még csak távol-keleti, japán, kínai, vagy koreai kutatók számára) második éve lehet pályázni a KVN+VERA közös VLBI hálózatra (KaVa), ezt a jövőben nyílt (mindenki számára pályázható) műszerré szeretnék alakítani valamint tervezik a hálózatot kiterjeszteni a kínai antennákra is.

Összességében egy különösen sűrű, rengeteg érdekes előadást (és posztert is!) felvonultató, nagyon hasznos és jó hangulatú konferencia volt a 2014-es EVN szimpózium. A fenti beszámoló némiképp részrehajló, mivel főleg az engem leginkább érdeklő AGN-es témákra fókuszáltam, így nem nagyon jutott hely a számos egyéb területet felölelő előadások részletes bemutatására. Viszont szinte az összes prezentáció elérhető már a konferencia weboldalán. A szimpozíumhoz pedig (elektronikus formában megjelenő) konferenciakiadvány is készül. 

Filmajánló

Tudományos fantasztikus művekben a legalapvetőbb problémát az szokta jelenti, hogyan oldják meg hogy a szereplők emberi léptékkel mérhető idő alatt jussanak el A-ból B-be (ahol A és B minimum két távoli csillagrendszer). Sok ügyes irodalmi fogás létezik a probléma leküzdésére, az egyik lehetőség a féreglyuk (magasabb dimenziók, fekete lyuk, stb) használata. Anno Carl Sagan Contact-ja és a hamarosan a mozikba kerülő Interstellar (magyar címe Csillagok között lesz) is ezt a megoldást részesítette előnyben. Az Interstellar történetének alapötletét is egy asztrofizikus jegyzi, Kip Thorne (többek között a Laser Interferometer Gravitational Wave Observatory, a LIGO projekt egyik alapítója), aki a film egyik producere is (executive producer - megvalósításért felelős producer).

A Wired magazin cikke szerint a filmkészítők a fentiek tudatában nem meglepő módon (és nagyon helyesen) nem aprózzák el a dolgot: ők igazi fekete lyukat szeretnének mutatni a nézőközönségnek. Úgyhogy Thorne írta fel a téregyenleteket, amik alapján a speciális effektek készítői lerenderelhetik a valósághű fekete lyuk képét. Először gondolom kicsit megállt bennük az ütő, amikor kiderült, hogy az eddig használt raytrace programot kicsit át kellene írni, mert hogy a fekete lyuk közvetlen környezetében a fény terjedése (az erősen görbült téridőben) nem a szokásos egyenes vonalat követi. De aztán olyan jól belelendültek a szimulációba, hogy a fekete lyukhoz akkréciós korongot is hozzácsaptak, hogy megnézzék az abból jövő fény vajon hogyan térül el. 

A kép annyira jól sikerült, hogy Thorne és a render-csapat további együttműködést fontolgat. Minimum két cikket, egy asztrofizikai témájút és egy technikai jellegűt terveznek. Értelemszerűen engem az előbbi érdekel. Kíváncsi lennék, hogy az Event Horizon Telescope-hoz (is) készült, fekete lyuk árnyék (black hole shadow) szimulációkhoz képest (lásd ezt a korábbi bejegyzést) ez milyen újdonságot hoz, vajon tesz-e olyan predikciókat, amik megfigyelhetőek jelenlegi műszereinkkel.

A Wired cikkét részletesebben bemutató magyar összefoglalót (szép képekkel) itt lehet elolvasni. 

Látogatás a szardíniai rádió teleszkópnál

Ezen a héten az EVN szimpóziumon veszek részt, Cagliariban, Szardínián. A szimpóziumon főleg az európai VLBI hálózatot használók gyűlnek össze és ismertetik a legfrissebb VLBI, e-VLBI eredményeket. EVN szimpóziumot minden második évben rendeznek, a mostani a 12. a sorban. Az előadásokról majd részletesebben fogok beszámolni egy másik bejegyzésben, most csak a mai napra tervezett kirándulásról akarok írni, a nemrégiben (2013 őszén) átadott szardíniai rádióteleszkóphoz. 

A 64 méteres tányér nagyjából negyvenvalahány kilométerre van Cagliaritól, eléggé kihalt vidéken.(Olyan sok résztvevő van a konferencián, hogy három busszal vittek minket oda). A projektet még 2001-ben kezdték el, de az első földmunkákat is már 2003-ban végezték. Hát egy kicsit elhúzódott a dolog :). A tányért Egyiptomban készítették és a helyszínre szállítás sem volt egyszerű folyamat. (Összehasonlításképpen a szintén 65 méteres sanghaji Tianma antennát 2009-ben kezdték el építeni és szintén 2013-ban adták át. A kínai űrprogram miatt, amire nagyrészt használni akarják, nem nagyon lehetett késlekedni.) 

Az SRT-t (Sardinia Radio Telescope) úgy tervezték, hogy 300 MHz-től akár 100 GHz-ig is képes legyen észlelésre. Ez azt jelenti, hogy a tányér, és a segédtükör felületének legalább 300 mikrométeres pontossággal kell megmunkáltnak lennie. Ezt szerencsére sikerült is elérniük. Jelenleg még csak három vevő van készen, az L-sávú, egy 5,7-7,7 GHz-en működő (itt van a methanol mézer vonal) és a 22 GHz-es (K-sávú). 

Jelenleg a tudományos tesztek folynak, ennek fő célja, hogy a lehetséges hibákat megtalálják, kijavítsák és elkészítsék a tudományos megfigyelésekhez szükséges kiegészítő programokat. A legfontosabb feladatok közé tartozik, hogy mielőbb felkészítsék az antennát az Európai VLBI Hálózatban (EVN) és az európai pulzár megfigyelő hálózatban (LEAP, Large European Array for Pulsars) való részvételre, valamint természetesen az egyedi antennaként való működésre is. Jelenleg a legnagyobb és legsürgetőbb probléma az emberhiány, emiatt sajnos nincs mód arra hogy éjszaka is működjön a teleszkóp. (Általában igaz, hogy az európai uniós támogatások nem terjednek ki üzemeltetésre, azt  a helyi kormányoknak, szervezeteknek kell állniuk.) Az első VLBI teszteket sikeresen végezték 2013 januárjában más olasz antennákkal és idén márciusban az EVN-nel is legalábbis az L és K sávban. Ezért biztosak benne, hogy műszakilag a rendszer kész EVN megfigyelésben részt venni. Viszont a valós idejű, tehát az e-EVN-be való csatlakozására még várni kell, mert a szükséges optikai kábelek előreláthatólag csak egy, másfél év múlva érnek az antennához. 

A vevők tekintetében a 43 GHz-esre már meg van a pénz és optimisták a magasabb 86 GHz-en működő vevővel kapcsolatban is. 

Az antenna nagyon szép volt. (Bár amikor felénk fordították a tányért látszott, hogy nem ma készült.) A kiszolgáló épületek, állítólag év végére elkészülnek. 

A szervezők egyébként egy hihetetlenül finom terülj-terülj asztalkámat szerveztek ebédnek. Állítólag helyi termékekből készült ételeket, italokat fogyaszthattunk. Ezekszerint a sült paprika nem(csak) erdélyi étel :) A paradicsomos tarhonyaféleség volt a kedvencem, de a sonka, sajt és az olívabogyó is isteni volt! Volt népviseletbe öltözött fogadószemélyzet is, akik a kezdeti elfogódottság után már felszabadultan fotózták az egzotikus rádiócsillagász hordát. 

e-MERLIN

Júniusban Manchesterben jártam e-MERLIN adatokat feldolgozni, igazán illene már erről a rádióantenna-hálózatról is írnom. A MERLIN rövidítés eredetileg a Multi-Element Radio-Linked Interferometer Network kifejezést takarta, a hálózatot aztán pár éve felújították és a Radio Linked kifejezést Remotely Linked-re cserélték a nevében, mivel a felújítás egyik sarkalatos pontja az volt, hogy az Anglia területén található hét antennát (30 Gb/s sávszélességű) optikai kábellel kötötték össze. 

Az e-MERLI antennái Anglia szerte. www.e-merlin.ac.uk

Emellett persze az elektronikát és a vevőket is lecserélték. A leghosszabb bázisvonal (az nem változott) 217 km. Jelenleg két frekvenciasávban lehet megfigyeléseket végezni, 1,3 és 1,75 GHz valamint 4,5 és 7,5 GHz között. (150 és 40 ezredívmásodperces felbontás érthető el.) Terveznek még egy magasabb 22 GHz-es sávot is. Egyébként azért kellett Manchesterbe utaznom, mert a mérési adatok kalibrációját csak helyben, tapasztalt e-MERLIN-essel együtt lehet végezni. Készül egy pipeline is, de sajnos elég kevés emberük van a feladatra, úgyhogy nem valószínű, hogy a közeljövőben sikerül megoldani az automatikus adatfeldolgozást.