Ha úgy néz ki mint egy AGN, úgy megy mint egy AGN, úgy gágog, mint egy AGN, akkor az valószínűleg AGN

Már többször írtam a blogban kettős AGN-ekről; árulkodó, hogy amikor ezzel a témával kapcsolatos megfigyelési cikkről írok, a címben mindig kérdőjel található :) Ez is mutatja, mennyire nehéz találni, illetve egyértelműen azonosítani kettős AGN-eket. Néha viszont (csillagászati) tündérmesébe illő felfedezésekre is sor kerül. Ez történt az NGC 5252 jelű galaxis esetében is.

Az NGC 5252 egy nagyjából tipikus Seyfert galaxis, amiben egy ultra-fényes röntgen forrást (ultra-luminous X-ray, ULX) találtak, nagyjából 10 kpc-re a galaxis centrumától. Az ULX források rejtélyes objektumok (ebben a bejegyzésben már megemlítettem őket), jelenlegi feltételezések szerint más galaxisokban lévő röntgenkettősök (X-ray binary) lehetnek. A röntgenkettősök olyan rendszerek, ahol egy csillag (a donor) tömeget ad át egy kompakt objektumnak. A röntgensugárzás a behulló anyag alkotta akkréciós korongból származik, a kompakt objektum pedig lehet neutroncsillag, vagy fekete lyuk is. Ezek a fekete lyukak csillagtömegűek, és számos esetben a rádiótartományban megfigyelhető a jetjük is. Sokszor a kvazárok kistestvéreként tekintenek rájuk - innen származik a mikrokvazár elnevezés. (Azonban nem szabad elfelejteni, hogy habár rengeteg próbálkozás történt és történik ez irányban, egyelőre nem sikerült megnyugtatóan megmutatni, hogy a mikrokvazárok összes megfigyelt jelensége egyszerű térbeli es időbeli skálázással lefordítható a kvazárokban tapasztaltakra.) Egy szó mint száz, az ULX-ek extrém röntgenfényessét magyarázandó felvetődött annak lehetősége is, hogy ezek olyan röntgen kettősök lehetnek, amelyben a csillagtömegűnél nagyobb, közepes tömegű (több száz, ezer, vagy akár tízezer naptömegű) fekete lyukak találhatók.

Visszatérve az NGC 5252-re, egy kutatócsapat megvizsgálta az európai VLBI hálózattal (EVN) a benne található feltételezett ULX forrást, és meglepő módon azt találta, hogy fényesebb és kompaktabb, mint a más rádiótartományban detektált ULX-ek. (Sajnos ezekből még kevesebb van mint ULX-ből, pedig abból sincs sok). Összegereblyézve az összes fellelhető adatot a forrásról kiderült, hogy minden  vizsgált hullámhossztartományban jobban hasonlít egy alacsony luminozitású AGN-re, mint egy ULX-re. Emellett a csoportnak sikerült rádiótartományban detektálni a központi AGN-t is a galaxisban. Így tehát úgy tűnik, hogy az NGC 5252 egyike azon kevés galaxisnak, amiben két rádió-sugárzó AGN található, nagyjából 10 kpc-re egymástól. Az eredményeket bemutató cikk a Monthly Notices of the Royal Academy of Sciences - Letters folyóiratban jelenik meg.

Balra az EVN-nel készült rádiótérképek, jobbra a Chandra műhold röntgen képe az NGC 5252 központi AGN-ről (alul) és az ULX forrásról (felül) Yang és munkatársai cikkéből.

A múlt héten résztvettem egy a fekete lyukak asztrofizikájáról szóló IAU Szimpóziumon, Ljubljanában. Ott szerepelt egy poszter erről a forrásról, a szerzők optikai tartományban felvett színkép alapján szintén arra a következtetésre jutnak, hogy az ULX egy, nem a galaxis központjában elhelyezkedő AGN lehet. A referencia lista alapján úgy tűnik, a szerző (Minjin Kim) még nem látta a fent bemutatott cikket. (Sajnos a poszter tulajdonosával nem sikerült összefutnom.)