Mik is azok a valódi kettes típusú Seyfert galaxisok?

Az NGC 3147 jelű AGN egyike a három bizonyítottan valódi kettes típusú Seyfert galaxisoknak (A másik kettő az NGC 3660 és a QB2131-427 jelű források). A kettes típusú Seyfertek színképében nem látunk széles spektrumvonalakat, mert olyan irányból látunk rájuk, ahonnan az árnyékoló portórusz kitakarja a szélesvonalas tartományt (broad line region, BLR).  Legalábbis ez a Seyfert galaxisok egyesített modeljének az alapvetése. Azonban már korábban felmerült, hogy létezhetnek-e vajon olyan objektumok, amikből ténylegesen hiányzik a BLR. Több mintát is vizsgáltak már, de a jelöltek nagy részéről kiderült, hogy ha gyengén is, de mutatnak széles spektrumvonalakat. Csak a fent említett három forrás maradt eddig fent minden rostán; ez azt mutatja, hogy ez egy nagyon ritka, extrém jelenség lehet. Feltételezések szerint ezekben a forrásokban nagyon alacsony az akkréciós ráta ez lehet a magyarázat a hiányzó BLR-re. 

De miért olyan biztosak, hogy ezeknél a forrásoknál nincs az útban árnyékoló anyag, ami kitakarja BLR-t? Erre a röntgenmérések a jó bizonyítékok. Például az NGC 3147-ről a NuSTAR röntgenműholddal készült mérésekről szóló cikk mostanában jelenik meg. A NuSTAR (Nuclear Spectroscopic Telescope Array) a nagyenergiás röntgenfotonokra is érzékeny, a 3-79 keV-es tartományt fedi le (a két nagy öreg, a Chandra és XMM-Newton energiatartományai fölött). Az NGC 3147 40 keV-os tartományig mért röntgenspektruma nem mutatott elnyelésre utaló jelet. Tehát a központi energiaforrásból származó röntgen fotonokat akadálytalanul tudjuk észlelni, ez azt jelzi, hogy közvetlen rálátásunk van a fekete lyukra, azaz látnunk kellene a BLR-ből származó vonalakat az optikai színképben, ha az tényleg ott lenne. 

Persze van alternatív magyarázat is a röntgenadatokra, bár a szerzők szerint ez megoldás jóval kevésbé valószínű. Lehetséges ugyanis az, hogy az árnyékoló anyag olyan fura térbeli elhelyezkedésű, hogy teljesen elnyeli ugyan a kibocsátott sugárzást a látóirányban, de azonkívül egy meleg, visszaverődést okozó anyag található, ami felelős a mért röntgenspektrumért. Ennek azonban meglehetősen kompaktnak kell lennie, mivel hetes időskálán mérhető jelentős fényességváltozásokat detektált az NGC 3147-ben egy másik röntgen- (és gamma-) műhold, a Swift.